1. fejezet: Ahogy találkoztunk én...

Agie szemszöge:

   Álmaim városa, Seoul ... végre megérkeztem. Már a reptér látványa is ámulatba ejtett, és az a végtelen boldogság, melyet akkor éreztem ... elmondhatatlan. Igazság szerint már évek óta szerettem volna eljutni ide, de eddig még nem volt rá lehetőségem.
   A nevem Agie. Szlovákiában élek. Épp most fejeztem be a gimnáziumot, és a következő évben már az egyetem padjait fogom koptatni, ezért még a nyári szünetben el szerettem volna jönni ide. A szüleim hosszas győzködés után beadták a derekukat, és még némileg támogattak is az útiköltség szempontjából. Egyetlen feltételük volt: Nem szerethetek bele egy srácba sem míg itt vagyok, és egyúttal nem is maradhatok itt élni. Szomorú, de igaz. Annak ellenére, hogy az anyukámnak semmi baja az ázsiaiakkal, még ő is az apukám pártját fogta.
   A reptéren felszedtem a csomagjaim,majd fogtam magamnak egy taxit. Elmagyaráztam neki hova vigyen, és már úton is voltunk. Egész úton csak bámultam a várost a taxi ablakán keresztül. Még az is lehet, hogy tátva volt közben a szám ... nem emlékszem, de azt tudom, gyönyörű és páratlan látvány tárult elém. Kis idő múltán meg is érkeztünk a szállodához, ahol szobát foglaltam magamnak az itt töltött idő erejéig. Sokkal szebb volt, mint a képeken, melyeket az interneten láttam róla. Kifizettem a taxisofőrt, megköszöntem az utat, majd bementem a szállodába. A recepciós hölgynél bejelentkeztem, majd átadta a szobám kulcsát. Meghajoltam,majd a lifttel felmentem a szobába, ami a 2. emeleten volt. Mikor kinyitottam az ajtót egyszeriben tátva maradt a szám. A szoba meseszép, és a kilátás is csodás volt. A erkély ablakán keresztül megpillantottam a közelben egy hatalmas szökőkutat. Az első dolog, ami az eszembe jutott az volt, hogy fogom a gépem, és körbejárom a várost ... elvégre ezért jöttem. Felkaptam a válltáskám, a fényképezőgépem pedig kivettem a bőröndömből. Bezártam az ajtót, majd elindultam a szökőkút irányába. (hallgasd) Mivel nem volt túl messze, így gyalog tettem meg az utat. Közelről még gyönyörűbb volt. Ekkor elővettem a fényképezőgépemet, és körülnéztem. Azon töprengtem, mit is fényképezzek, mikor észrevettem egy óvodás csoportot. Olyan aranyosak voltak, gondoltam ezt muszáj lesz megörökítenem. Beállítottam a kamerát, megkerestem a legjobb szöget és elkészítettem a képet. Ezután egy babának öltözött személyt pillantottam meg,aki sütiket osztogatott a járókelőknek. Ismét felvettem a kamerám, és már fényképeztem volna, mikor valaki hirtelen nekem jött. Nem akárki volt az, hanem a Super Junior egyik tagja Lee Donghae.


Donghae szemszöge:
 
   A reggeli megbeszélés picit elhúzódott az SM-nél, ezért úgy döntöttünk, délután elmegyünk moziba. Viszont csak Leeteuk-nek és Eunhyuk-nek volt kedve az egészhez, így nem messze a mozitól kiszálltunk a kocsiból, és onnantól gyalog tettük meg az utat. Útközben a filmről beszélgettünk:
 - Mit fogunk akkor megnézni? - kérdezte Eunhyuk.
 - Szerintem valami akciófilmet nézzünk ... vagy komédiát - adott tippeket Leeteuk.
 - Igeeen, komédiát - helyeseltem - nézzük meg a Madagaszkár 3-at.
 - Én nem fogok mesét nézni, ha már film legyen akció - duzzogott Hyuk - egyáltalán játsszák még azt a mozik?
 - Jó ... akkor legyen ak.. - mielőtt kimondhattam volna véletlenül nekimentem valakinek. - Sajná.. - kezdtem, de mikor észrevettem, hogy külföldi angolul folytattam - I am sorry.
 - Nothing.- válaszolta, s közben oly édesen mosolygott. 
Meghajoltam, majd Teuk-ék után siettem.
 - Skacok, ezt nem fogjátok elhinni - kezdtem a mesémet.
 - Miért, mi történt? - szólt Hyuk - elestél?
 - Inkább beleestél, nem igaz? - kérdezte Teuki mosolyogva.
 - Bingo! - feleltem, közben pedig Teuk felé mutattam.
 - Csak nem Sexy, free and single? - piszkált Hyuk, de oda se figyeltem.
 - Tudod a nevét? - zavarta meg Teuk az álmodozásomat.
 - Nem - sóhajtottam.
 - Akkor ennyi volt Hae, őt már sosem látod viszont - vigasztalt Hyuk, de ez inkább csak felidegesített. Épp ezeknél a szavaknál bökte meg valaki a vállam. Mikor megfordultam, majdnem elvágódtam. Még szerencse, hogy Eunhyuk átkarolta a vállam. A lány ... az az ismeretlen lány, ő állt előttem.
 - Exuse me. Can I take a photo? - kérdezte oly édes hangon, és oly aranyos angol kiejtéssel, hogy az szinte már nem igaz.
 - Sure! - felelte Leeteuk, majd Hyuk-kel együtt oldalba böktek, hogy térjek már észhez.
Összeálltunk a képre, ő pedig elkészítette, majd meghajolt és közben megköszönte. Utána már indult is tovább.
 - Haver, ha most nem mész utána, én mondom egy marha vagy. - vágta hozzám Teuk - ha ez nem szerencse,akkor semmi sem az, úgyhogy menj! - majd hátba vágott.
Bólintotam, és a lány után siettem.