22. fejezet: Még egy utolsó túra

Eunhyuk szemszöge:

 ~Valaki csípjen meg! Még mindig álmodom, vagy ez a valóság? 

  Nem tudtam megmozdulni, ő pedig csak nézett rám rémültem. Majd egyszer csak gondolkodás nélkül, szinte ösztönösen kezdtem el felé hajolni. Ám alig tettem meg pár centimétert, Leeteuk karjai fonódtak Agie dereka köré, majd felhúzta őt az ágyamról.

- Váá.. - ijedt meg, majd lassan rájött, mi is történt. - Köszönöm - mosolygott Teuk felé.

- Azt hiszem, ennyi több is volt, mint elég - szólalt meg Wookie is az ajtómnál állva. 

- Szerintem is - értett vele egyet Leeteuk. - Gyere, menjünk fel - karolta át Agie vállát. - Te meg kapd össze magad, oké?

- Üm - szóltam vissza, ők pedig már távoztak is.

  Még mindig nem tudtam felfogni teljesen, hogy mi is történt az előbb. 

 ~Én ... én meg akartam csókolni Agie-t? Leeteuk és Ryeowook szeme láttára majdnem lesmároltam a legjobb barátom csaját? Mi a franc!?

  Takarómat az arcomra húztam, és csak vagdalóztam az ágyban. Rosszul éreztem magam. Nem is ... totál idiótának éreztem magam. Mint, akit elhagyott a józan esze.

- Hogy fogok így a szemébe nézni? Biztos komplett idiótának tart - szidtam magam tovább. - Ez az, Lee Hyukjae, most ástad el magad Agie előtt.

  Kopogás hangját hallottam meg, majd Kyuhyun jött be az ajtómon.

- Üres a fürdő. Már mindenki elkészült, úgyhogy csipkedd magad!

- Oké, kösz.

  Gyors lezuhanyoztam, felöltöztem, majd felmentem a 12.-re, ahol akkorra már mindenki összegyűlt. 

- Na, megjött a kómás is - vágott hátba Kangin.

- Ko-kómás? - értetlenkedtem.

- Igen, aki a legkésőbb kelt ki az ágyból - zárta válaszát egy jóízű kacajjal.

- A kómás mosogat - jelentette ki Wookie, miközben az evőeszközöket rakta szét.

- Miért?

- Csak mert!

- Majd segítek neked - súgta Agie, ki épp ekkor tett le elém egy tál rizst. Az ütő is megállt bennem a hangja hallatán.

  Lassan neki is álltunk a reggelinek. 

Agie szemszöge:

- Ahogy nézem, lassan haza is engedhetünk - szólalt meg Leeteuk.

- Muszáj lesz, holnap haza kell mennie - vágta rá Yesung.

- Jó, tudom. Nem úgy értettem.

- Hanem? - kérdeztem rá.

- A kezed már szinte teljesen rendbe jött, a térded is szépen begyógyult. A fejeden sincs ragtapasz, és már lázad sincs - összegezte Teuk.

- Anyám, nem semmi egy lista - ámuldozott Yesung. - De a fejeden miért is volt ragtapasz? És mégis mikor?

- Te nem emlékszel? - kérdezte Eunhyuk.

- Nem.

- Most, hogy így mondjátok, én sem - mondta Siwon.

- Én se - csatlakozott Kyuhyun is.

- Biztos a frufruja miatt nem vettétek észre - mosolygott Leeteuk.

- De miért volt rajta ragtapasz? - erősködött Yesung továbbra is.

  Ekkor hirtelen az eszembe vágott az az este, mikor hazaértünk Mokpo-ból. Ahogy beléptünk a dorm-ba, ahogy nekicsapta a fejemnek a szekrényajtót, miközben épp teát akartam készíteni magunknak. Minden olyan tiszta volt, mintha csak ma történt volna.
- Agie?! - zökkentett vissza a valóságba Yesung hangja.
- Hagyd már, ha nem akarja elmondani, akkor ne erőltesd! - szólt rá Wookie. - Inkább egyél - majd Yesung szájába nyomott egy szelet kenyeret.
- Bocsánat, csak elméláztam egy picit - keltem önmagam védelmére. - Aznap történt, mikor Mokpho-ban voltunk Donghae-vel. Este, mikor megérkeztünk, nekivágta a fejemnek a konyhaajtót - az utolsó szón elnevettem magam.
- He?? - meredtek rám mind, én pedig mosolyogva bólogattam, hogy higgyenek nekem.
- Na, de miért vágta neki a fejednek? Elment ennek az esze? - csattant fel Siwon.
- Nem, csupán nem figyelt eléggé, és nem vette észre, hogy ott vagyok.
- Hogyhogy nem vette észre? Téged ne vett volna észre? - kérdezte Yesung.
- Hidd el, megvolt az oka, hogy miért.
- Mégpedig? - vágta rá rögtön Kangin.
- Most komolyan! Mit faggatjátok itt? - kelt a védelmemre Eunhyuk. - Nyilván azért fogalmazott így, mert nem akarja részletezni.
- Vagy csak te nem akarod hallani a részleteket - csapta le a meccslabdát Yesung, mire Eunhyuk kivételével mind felnevettek.ló nap
- Mellesleg -váltott témát Kangin - mi lesz veled ma?
- Ez hogy érted? - értetlenkedtem.
- Mi nemsokára indulunk, és csak estére érünk haza. Azt ugyan megbeszéltük, hogy este veled együtt elugrunk egy étterembe, de arról, hogy a nap folyamán mi lesz veled, még nem esett szó.
- Igaza van - értett egyet vele Ryeowook. - Ez az utolsó napod itt, nem kuksolhatsz a dorm-ban egész álló nap.
- Viszont egyedül meg kimennie.. - töprengett Leeteuk - ..nem túl kifizetődő. Mi pedig nem tudunk ma veled lenni.
- Jaj, ezen aztán ne törjétek magatokat, megleszek én - jutottam végre én is szóhoz.
- Azt tudjuk, de ha már egyszer eljöttél idáig, ne térj haza egy-két városnézés nélkül - magyarázta Ryeowook.
- Mi legyen hát? - vetette fel a kérdést Leeteuk.
- Én esetleg tudnék ajánlani egy egész jó túravezetőt - mosolygott Yesung. - Fel is hívom.
- Kit? - kérdeztem tőle.
- Az meglepi - mondta egy kaján mosollyal az arcán.

  Reggeli után lassan el is indultak az ügynökséghez. Eunhyuk volt az utolsó, aki elhagyta a lakást, mivel nekem segített a mosogatásban és emiatt - vagy nem tudom, mi másért - hátrahagyták őt, ugyanis pont e miatt nem volt ideje elkészülni időre. Pedig, hogy én mennyit noszogattam - hogy menjen, majd elmosogatok egyedül - de mind hiába.
  Ám az ő távozása után sem maradtam túl sokáig egyedül. 
- Nyitom! - kiáltottam, mikor meghallottam, ahogy a bejárati ajtón kopogtak. 
  Ezúttal nem rémültem meg. Tudtam, hogy ki fog állni az ajtó túlsó oldalán - még ha élőben sosem találkoztam vele ezelőtt. - Szia, Agie vagyok.
- Én pedig Jongjin. Örülök, hogy megismerhetlek. - köszönt mosolyogva, majd a kezét nyújtotta felém.
- Szintúgy - ráztam kezet vele, majd beinvitáltam a nappaliba.
~ Te jó ég, mintha csak klónozták volna őket. Totál mint Hae és Donghwa ... két tojás.
- A szívélyes fogadtatásból ítélve a bátyám ezúttal elárulta, ki fog megjelenni.
- Igen, sikeresen kihúztam belőle a mai "titokzatos kalauz"-om nevét.
- Csaknem szelídítetted meg? - húzta fel az egyik szemöldökét.
- Megszelídíteni? Dehogy! - hadonásztam a kezemmel. - Yesung-öt nem kell megszelídíteni ... csak egy kicsit nevelni. De nem, én senkit sem változtattam meg ... meg hát, nem is állt szándékomban. 
- Biztos vagy te ebben? 
- Miben is?
- Hogy senkit sem változtattál meg.
- I-igen - csuklott el a hangom, mire fel továbbra is csak nézett rám szótlanul. - Kit változtattam volna meg?
- Hát, nem is tudom ... először is ott van Donghae hyung. Aztán abból amit az előbb mondtál, ott a bátyám ... és szerintem nem csak ők változtak a hatásodra.
- Azt hiszem, már tudom, mire célzol - töprengtem el egy picit. - Azzal változtattam meg őket, hogy itt élek?
  Válasz helyett csak bólintott egyet.
- És ez szerinted rossz?
- Én ilyet nem mondtam. És a hallottakból ítélve, szerintem pozitív hatással van rájuk az ittléted.
- Tényleg? Várj ... a bátyád pontosan miket mesélt neked?
- Sok mindent - nevette el magát. - De semmi rosszat, ne félj!
- Imádom a bátyádat, komolyan.
- Én is - mosolygott. - Na, indulunk?
- Részemről igen.
- Akkor gyere, hagy járassam le a lábad.

  Jongjin nem füllentett, tényleg lejártam a lábamat aznap. Annyi helyre elvitt, és szerencsémre a legtöbb távot gyalog tettük meg. Persze nagyobb távoknál metróztunk, de még akkor is ... kimerítő volt. Kimerítő és rettenetesen szórakoztató egyszerre. Jongjin tényleg kiköpött bátyja - csak úgy jár a szája. Annyi mindent mesélt, mint egy igazi turistavezető. Nála jobbat keresve se találtam volna. 
  Még egy piros pont a sorsnak. 
  
- Meg is érkeztünk - álltunk meg egy kisebb étterem előtt. - Ez a mai tóránk utolsó megállója. Vagyis a bátyám azt mondta, 6-ra hozzalak ide.
- Áá, már tudom. Megbeszéltük, hogy ma egy hagyományos étteremben vacsorázunk, hogy megismerjem az igazi koreai konyhát mielőtt hazamegyek.
- Ha ettél már Wookie főztjéből, akkor nem hiszem, hogy sok újat fogsz itt megtapasztalni - mosolygott. 
- Köszönöm a mai napot, nagyon élveztem.
- Szintúgy. És hagy említsem már meg, hogy nagyon aranyos a kiejtésed.
- Hm? - értetlenkedtem.
- A kiejtésed - ismételte meg.
- Jaa, hogy az. Még van mit tanulnom.
- De nagyon cuki, szóval ne aggódj - kacsintott egyet.
- Köszi. Te vagy az első, aki ezt mondja.
- A többiek még nem mondták?
- Nem - ráztam a fejem.
- De biztos sokat mosolyogtak rajta, mikor megismertek.
- Biztos - nevettem el magam.
- Na de én most már megyek. Menj be, már biztos itt vannak.
- Rendben. Szép estét! Szia.
- Neked is, szia - integetett még vissza.
  Megfordultam a tengelyem körül, majd besétáltam az étterembe. Jongjin-nek szerencsére igaza volt, a többiek már mind ott voltak.
- Végre, hogy megjöttél - szólalt meg legelőször Ryeowook. - Már azt hittük, eltévedtetek idefele jövet.
- Dehogy, Jongjin remek túravezető.
- Mondjam én, hogy egy vérprofit hívok - mosolygott elégedetten Yesung. mire Kangin jól fejbekólintotta.
- Gyere, ülj le - húzta ki nekem a széket Siwon.
- Mellesleg, milyen napod volt? - vetette fel a kérdést Leeteuk.
- Nagyon jó.
- Rendesen kifáradtál? - kérdezte Kangin.
- Hát, azért eléggé. De van még bennem némi energia.
- Meg most úgyis jól feltankolunk majd - mondta Yesung.
  Kezdett kicsit gyanússá válni ez a beszélgetés.
- Mit akartok ezzel mondani? - kérdeztem.
- Csak annyit, hogy még mi is tartogatunk pár meglepetést a  tarsolyunkban - mondta mosolyogva Kangin.
  Óha! Vajon milyen meglepetések várnak még rám?