9. fejezet: Ott vagyok, ahol lenni akarok ... melletted

Agie szemszöge:

  (hallgasd)Ahogy kinyitottam a szemem, mérhetetlen boldogság árasztotta el az egész  testem. Bár nem tudtam, miért. Ekkor jöttem rá, hogy nem egyedül fekszem az ágyban. Olyan jót aludtam, bár arra sem emlékeztem, hogy egyáltalán elszenderültem volna. Az utolsó emlékem az volt, hogy Donghae szorosan magához ölel. Ahogy ez az emlék átfutott az agyamon, gyengéd ölelésben részesültem.
- Felébredtél? - súgta a fülembe Donghae.
- Ühüm. - hümmögtem. Hirtelen olyan érzésem támadt, mintha már évek óta ismernénk egymást. Persze ez hülyeség, de én mégis ezt éreztem legbelül.
- Mondd csak, neked nincs olyan érzésed, mintha már ezer éve ismernénk egymást? - kérdezte. ~Talán olvasol a gondolataimban, vagy mi a fene?
- Hm? - csak ennyit bírtam kinyögni, mire elnevette magát.
- Tudom, hogy hülyeség, hisz még csak pár napja vagy itt, de most, hogy így fekszünk itt, hirtelen olyan érzésem támadt, mintha már régóta ismernénk egymást.
- Nem hülyeség. - mosolyogtam, mire ő is elmosolyodott - Én is így érzem.
- Akkor nem vagyok ezzel egyedül. 
  Ahogy ott feküdtünk egymás mellett, egy kérdés merült fel az elmémben. Nem tudom honnét jöhetett, de egyszerűen nem akart nyugton hagyni.
- Csak aludtunk ... ugye? - kérdeztem kissé megszeppenve.
- Tudtommal. - válaszolta.
- Akkor jó. 
- Most miért? Csak nem, hogy ... még senkivel sem ... tudod? - makogta lepetten.
  Elfordultam tőle, s úgy válaszoltam neki.
- És ha igen? - elkezdtem harapdálni az ajkamat, Donghae pedig a vállam felé nyúlt, s gyengéden megfogta azt.  
- Agie, sajnálom. Én nem akartam...
- Sohasem volt még barátom. - tört ki belőlem - Az első csókomat is tőled kaptam. Így már nem is csoda, hogy még szűz vagyok, igaz?
- Agie! - szólított - Fordulj meg, kérlek. - lassan felé fordultam, majd gyönyörű barna szemével találtam szemben magam. - Ez igaz?
- Miért hazudnék? - kérdeztem vissza válasz helyett. 
- Igaz. - egy apró félmosoly jelent meg az arcán, azután szorosan magához ölelt - Hmm, most már legalább tudom, mekkora feladatot kaptam. - mosolyogta el magát.
- Ezt hogy érted?
- Hát - kezdte - mivel én vagyok számodra az első "férfi", nekem kell mindent megmutatnom. Milyen járni valakivel, milyen egy igazi randi, hogy milyen csókolózni - ekkor elnevette magát, s tovább folytatta - talán még azt is, hogy milyen az együttlét.
  Az utolsó mondatánál picit megrázkódtam. Lassan elhúzódott tőlem, majd felemelte a fejemet, hogy a szemébe nézzek. Ezután újra belekezdett.
- De legfőképp azt kell megmutatnom, milyen érzés ha valaki szeret. Ha vigyáz rád, és minden áron boldoggá akar tenni téged. - egy apró puszit nyomott a homlokomra. - Emlékszel még, mit mondtam? Ha te nem akarsz valamit, én sem fogom erőltetni. Gondolj erre, ha valami rosszat csinálnék. Szólj rám, rendben?
- Ühüm - bólintottam.
- Oké? - elkezdett csikizni.
- Ne! - kiáltottam ijedtemben - Hagyd abba!
- Jé, te csikis vagy? - döbbent le. ~Mégis mi ilyen furcsa ezen.
- Képzeld. - válaszoltam flegmán.
- És pont ott, ahol én is. - mosolygott - Visszaadhatod ám. 
- Miért tenném? - ültem fel az ágyon.
- Mert én is megcsikiztelek. 
- Csak hogy én nem vagyok olyan, mint te.
- Ó, tényleg? - pattant fel ő is.
- Tényleg. - erősködtem, ő pedig meghuzigálta az arcomat. Úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek.
  Következő pillanatban hangos morajlásra lettem figyelmes, a mi a gyomromból jött.
- Ez te voltál? - mutogatott rám mosolyogva Donghae.
- Hát.. - kezdtem bele, mikor az ő gyomra is megkordult - Ez biztos nem. - mutogattam a hasára mosolyogva.
- Szerinted hagytak nekünk valami kaját?
- Passz. De ha nem, majd főzök valamit.
- Tudsz főzni? - viccelődött.
- Mondjuk rá. 
  Elég rendesen bealudhattunk, ugyanis már este 7 óra körül járt, mikor kivánszorogtunk a szobából. Halkan mentünk, viszont alig tettünk meg pár lépést, Kangin észrevett minket.
- Felébredtek a hétalvók. - kiabálta a kanapén ülve. 
  Oda fordultunk felé. Majdnem mindenki ott ült a tv előtt.
- Vacsi a konyhában. - kiáltott Yesung.
  Mosolyogtunk egyet, majd a konyha felé vettük az irányt. 

Donghae szemszöge:

  A konyhába érve egy tálcát találtunk a pulton, tele étellel. Bár csak maradék volt, mégis rengetegnek tűnt. És amit a legjobban furcsáltam, az a három tál rizs volt.
- Kié a harmadik tál? - kérdeztem a többieket.
- Eunhyuk-é. - mondta Siwon - Nem volt hajlandó enni. Szerintem még mindig a PS-t nyúzza.
- Miért nem evett? - kérdezte Agie Siwon-t.
- Nem tudom. A reggeli "beszélgetésetek" óta, eléggé furcsán viselkedett egész nap.(hallgasd)
- Mindjárt jövök. - szólt hozzám Agie, s szinte már futva rohant az ajtóhoz. Nem tudtam, hová megy, így követtem őt. Lefutott a lépcsőn, azután befordult Eunhyuk-ék bejárati ajtaja felé. Kopogás nélkül nyitotta ki az ajtót, ami csodák csodájára nem volt bezárva. Pedig Eunhyuk mindig magára zárja az ajtót, ha egyedül van. 
- Eunhyuk! - hallottam meg Agie hangját, ahogy Hyuk nevét kiáltotta. Nem mentem közelebb, az ajtónál megálltam. - EUNHYUK! - kiáltott újra, de már hangosabban.
  Ajtó nyikorgás hangjára lettem figyelmes, majd Hyuk hangját is meghallottam .
- Agie? - kérdezte félénken.
  Közelebb mentem, s bekukucsgáltam a résen.
- Miért nem ettél? - vonta őt kérdőre Agie.
  Hyuk válasz helyett lehajtotta fejét. ~Mi ez a reakció? Tegnap Agie miatt veszekedtünk, most meg egy félős kiskutyára hasonlít.
  Agie odasétált hozzá, s megfogta a kezét amiben a PS-t szorongatta. Kivette a PS-t a kezéből, s megszorította Hyuk tenyerét.
- Gyere, menjünk. - mosolygott rá, majd az ajtó felé húzta őt.
  Ahogy kiléptek az ajtón, belém futottak.
- Mondtam, hogy mindjárt jövök. Miért jöttél utánam? - vont kérdőre Agie.
  Már épp nyitottam volna a számat, mikor Hyuk megszólalt.
- Sa-sajnálom. - nyögte ki halkan - Donghae, sajnálom. Egy marha voltam. Nem tudom, mi ütött belém.
  Hyuk elengedte Agie kezét. Megfogta az enyémet, s összekulcsolta Agie és az én kezemet.
- Menjetek. - erőltetett egy mosolyt az arcára, s már fordult volna vissza, mikor Agie a keze után nyúlt. Most már az ujjaikat is összefonta, hogy Eunhyuk ne tudja ismét elengedni a kezét.
- Minden rendben. - mosolygott rá Agie - Menjünk. 
~Mit ne mondja, kissé féltékeny lettem Agie reakciója láttán.
- Vacsora tesó. - kiabáltam, majd átkaroltam Hyuk vállát.
  Felsétáltunk a 12-re, s a konyháig meg sem álltunk. Leültettük Hyuk-öt, majd hatalmas mosollyal az arcunkon az asztalra hordtuk Agie-el a tálakat. Úgy ültünk le, hogy Hyuk legyen kettőnk között. A többiek csak meredtek ránk értetlenkedve. 
  Jobban megetettük Hyuk-öt, mint saját magunkat, és a vacsora végére végre Eunhyuk mosolya is előbújt.
  Hárman elmosogattunk, majd mi is lehuppantunk a kanapéra.
- De jó kedvetek van. - nézett ránk mosolyogva Leeteuk.
- Biztos mindkettőjük élvezte. - szólalt meg Kyuhyun.
- He? - kérdeztünk egyszerre Agie-el.
- Értitek, nem? - meredt ránk Kyu.
  Válasz helyett csak megráztuk a fejünket.
- Most komolyan ki kell mondanom?
- Érti valaki is, hogy miről beszél? - néztem körbe a többiek arcán.
- Én azt hiszem igen. - mondta Hyuk. Közelebb hajolt, s megsúgta mit szűrt ki Kyu szavaiból. ~Perverz maknae.
- Kyu, még egy ilyen beszólás, és rugdosva kísérlek el a szobádig. - förmedtem rá.
- Most mi van? - nézett rám értetlenkedve Agie.
- Mi rosszat mondtam? Egy jó kis ... tudod ... anélkül, hogy békültetek volna ki ilyen gyorsan? - erre a mondatára egy jól irányzott fejbevágásban részesült Siwon által.
  Ahogy észrevettem, Agie-nek is leesett miről beszélt ez a szerencsétlen. Kikerekedett szemekkel, s tátott szájjal meredt maga elé. 
- Nem feküdtünk le, oké? Állj le maknae! - közben átöleltem Agie vállát, és közelebb húztam őt magamhoz. 

Agie szemszöge:

   Mire felfogtam, mi a francról is beszélt Kyuhyun, azt hittem elsüllyedek szégyenemben. Donghae magához húzott. Közelsége megnyugtatott, s így már nem éreztem magam rosszul.
  Elkezdtek hülyülni. Sokat nevettünk. 
- Agie, mond csak - szólt hozzám Siwon - Milyen az ideálod?
- Hogy mi? - néztem rá értetlenkedve.
- Milyen az ideális pasi számodra. Hogy néz ki, ha le kéne őt írod. - magyarázta előbbi mondatát.
  Én csak mosolyogtam, mint a tejbetök. ~Most komolyan? Ne már!
- Nem vallatás, ne félj. - Szólalt meg ismét Siwon - Csak érdekel.
- Engem is. - ült fel Yesung. Mindenki engem nézett.
- Hát ... - kezdtem bele, félénken - mint Donghae, csak szemüveggel.
- Donghae szemüveges. - mutogatott rá Yesung.
- Tudom. - mosolyogtam, azután Donghae-ra pillantottam, ő pedig mosolyogva megnyomkodta az orrom hegyét.
- Akkor neked a szemüveges pasik jönnek be? - kérdezte Leeteuk.
-  Aha. Kiskorom óta, valahogy vonzottak a szemüveges srácok, bár nem tudom miért.
- És közülünk kinek áll a legjobban a szemüveg? - vont kérdőre Yesung.
- He?
- Ez érdekes. - nevetett Eunhyuk.
- Láttál már minket szemüvegben? - kérdezte Leeteuk.
- Aha.
- Akkor? Ki néz ki közülünk jobban szemüvegben, mint nélküle? - Yesung kérdésére csak mosolyogni tudtam.
- Hááát... - kezdtem bele.
- Nem fogunk megenni - szólt halkan Donghae - mond nyugodtan.
  Nagy levegőt vettem, s végül kinyögtem.
- Eunhyuk, Leeteuk, Yesung, és Donghae.
- Komoly? - meredtek rám, Donghae kivételével. Ő csak mosolygott, mint aki jól végezte dolgát.
- Ige-en - közben elnyomtam egy hatalmas ásítást.
- Egész nap aludtál, s már álmos vagy? - viccelődött Ryeowook.
- Én nem.. - kezdtem bele, mikor Donghae is ásított egyet.
- Az meg a másik. - nevetett Siwon - Szép kis párt alkottok. - erre mindannyian felnevettünk.
- Viszont tényleg készülődhetnénk. - szólt Leeteuk - Tudjátok, hogy holnap táncpróbával kezdünk reggel az SM-nél.
- Tudjuk. - szomorkodtak.
- Agie, Donghae! Mehettek is. - mondta Yesung.
- Hova? - kérdeztem.
- Zuhanyozni. - alig mondta ki, a mellette ülő Kangin fejbe vágta egy párnával.
- Menj előre. - súgta Donghae.
- Majd mi őrködünk. - kacsintott Eunhyuk.
  Bólintottam, s besiettem a cuccaimért. Mérhetetlenül boldog voltam. ~Végre minden rendben köztük. 
  Miután lezuhanyoztam, visszasiettem a szobámba, s bebújtam a paplan alá. Némót szorosan magamhoz ölelve próbáltam álomba szenderülni, de nem ment. ~Ez nem olyan. Nem olyan, mint Donghae. Bár tőle kaptam, ez mégsem olyan, mint ő.
  Ahogy ott mocorogtam, s próbáltam elaludni, nyikorgásra lettem figyelmes. Eléggé ijedős vagyok, ezért a hang hallatán rögtön összerezzentem. ~Ez csak a szél. - nyugtatgattam magam.
  Mire már sikerült volna lenyugodnom, hirtelen úgy éreztem, mintha valaki bemászott volna mellém az ágyba. Nem tévedtem, tényleg nem voltam egyedül. Hátulról átölelt, s még mielőtt elsikítottam volna magamat, egy rövid mondatot súgott a fülembe.
- Így már jó lesz. 
- Azt hiszem, eltévesztetted a szobádat. - válaszoltam neki. ~Donghae, hallottam róla, hogy szeretsz más ágyában aludni, de ez azért tényleg furcsa.  Bár egyáltalán nem zavar.
- Én ugyan nem. - súgta - Pontosan ott vagyok, ahol lenni akarok ... melletted.