Olyan szépet álmodtam. Egyáltalán nem emlékszem rá, hogy mi is volt benne, egyszerűen csak boldognak éreztem magam. Egészen addig, míg fel nem ébredtem belőle. Gyönyörű álmomat Donghae hangja zavarta meg. Ahogy kezdtem magamhoz térni, úgy Donghae szavai is egyre érthetőbbé váltak számomra.
- Agie! NE! AGIE! - kiabálta.
Azonnal felugrottam, s felé fordítottam tekintetem. Donghae ide-oda forgatta fejét. Álmában beszélhetett, ugyanis a szeme még csukva volt. Úgy tűnt, mintha egy rettenetes rémálom közepén lett volna.
- Donghae! - ráztam őt - Donghae, ébredj! - szóltam hangosabban, mire szerencsémre kinyitotta a szemét.
- Agie! - kiáltott fel, s a nyakamba borult.
- Semmi baj, csak egy rossz álom. - simogattam a hátát.
- Egy szörnyű rémálom. - csuklott el a hangja.
- Meséld el. Akkor talán könnyebben megnyugszol majd.
- Azt.. azt nem lehet.
- Miért nem? - húztam el magam tőle, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Csak.. - csuklott el a hangja ismét - nem lehet.
Erősködtem volna tovább, ám amint Donghae-ra pillantottam, elakadt a hangom. Egy hatalmas könnycsepp csordult végig az arcán. Gondolkodás nélkül közelebb hajoltam hozzá, s átöleltem a nyakát. Donghae a fejét a vállamra döntötte. Az egész teste remegett. ~Mit álmodhatott, ami ennyire kiboríthatta őt? Bele se merek gondolni.
- Semmi baj - simogattam a hátát - semmi baj.
Ahogy teltek a percek, úgy vált Donghae egyre nehezebbé. Először azt hittem, az álmosság miatt érzem egyre nehezebben őt, később azonban rájöttem, hogy elaludt a vállamon. Óvatosan rádöntöttem testét az ágyra, majd betakargattam őt. Az arcáról eltűnt a félelem, s helyére egy aprócska mosoly került. Az ablakon beszűrődő holdfény hatására tisztán látszott nyugodt arcának, minden egyes vonása. Rápillantottam az órára, amely még csak hajnali 4-et mutatott. Óvatosan bebújtam Donghae mellé az ágyba, nehogy felébresszem őt, és nem sokkal később engem is elnyomott az álom.
Reggel mocorgásra ébredtem. Lassan kinyitottam a szemem, majd megláttam, ahogy Donghae a párnára könyökölve bámul engem.
- Jó reggelt. - súgta egy apró puszit nyomva a homlokomra.
- Neked is. - mosolyogtam rá a szememet vakargatva.
Kimásztam az ágyból, majd a tükörben gyors megigazgattam a hajamat. Láttam a tükörből, ahogy Donghae is felül az ágyon, s ahogy jött felém, majdnem elesett.
- Vigyázz! - ugrottam felé, mire elmosolyodott.
- Vigyázok, ne aggódj. Csak épp nem látom, mi van a földön.
- He? - néztem rá furcsán, mire a szemére mutatott.
- A szobámban hagytam a kontaktlencsémet.
- Vagy úgy.
A hátam mögé lépett, majd gyengéden elkezdte masszírozni a vállamat.
- Áááá.. ez nagyon jó.
- Csöndesebben. Még meghallanak minket.
- És? Mi rosszat csinálunk?
Válasz helyett rám kacsintott.
Kiléptünk a szobám ajtaján, s a konyha felé vettük az iránt, ahol már a többiek gyülekeztek a reggelihez.
- Beugrok a kontaktlencsémért. - súgta Donghae, majd a szobájába sietett.
Leültem az asztalhoz. Furán éreztem magam, ezért körülnéztem. Rögtön rájöttem mi zavart annyira. Mindenki engem bámult. ~Ne már, ez ciki.
- Srácok, ne bámuljátok már szegényt. Nézzétek, hogy meg van szeppenve. - szólalt meg Ryeowook, körben pedig leült ő is az asztalhoz. - Inkább együnk.
- Jó ötlet. - mondta Leeteuk.
Épp az első falatot emeltem a szám elé, mikor Donghae kiabálására lettem figyelmes.
- Hja, ki tüntette el a kontaktlencsémet?
- Mégis ki vitte volna el? Ott van, ahova leraktad. - válaszolt neki Leeteuk.
- Nem vagy szenilis? - mosolyodott el Siwon - akkor úgy egy hete miért akartad lehozni a telefonodat az emeletről, mikor épp a kezedben volt?
- Az... na jó, értem mit akarsz ezzel. Viszont most tényleg emlékszem rá, hogy hova tettem le tegnap este ... és nincs ott.
- Majd csak meglesz. - szólt Yesung - Addig is használd a szemüvegedet.
- De.. - vakarta meg a tarkóját - nem tudom hol van a szemüvegem.
- Az éjjeli szekrény második fiókjában, egy fekete dobozban. - szólt oda Donghae-nek Leeteuk két falat között.
Donghae meredten bámult Leeteuk-re, aki újra megszólalt.
- Jaj, ne csináld már. Láttam, mikor eltetted, ezért tudom, hogy hol van. Nem vagyok látnok.
Donghae sarkon fordult, s besietett a szobájába. Kisvártatva Eunhyuk lépett be a bejárati ajtón.
- Szép reggelt mindenkinek. - köszöntött minket hatalmas mosollyal az arcán.
- Viszont. - üdvözölte Kangin Hyuk-öt. - Mi ez a nagy jó kedv?
- Már az is baj, ha jó kedvem van?
- Dehogy is. - mentegetőzött - Csak olyan furcsa ... rég köszöntöttél már minket ekkora mosollyal. Mióta is?
- Mióta Agie itt van. - szólalt meg Siwon, mire mindenki rám pillantott. - Ezt nem rosszból mondtam.. - Siwon próbálta menteni a menthetőt.
- Miről van szó? - kérdezte Donghae, aki épp ekkortájt ért oda hozzánk.
- Semmiről. - hadonászott Siwon.
- Milyen jól áll - mosolygott Yesung, közben pedig Donghae-ra mutogatott - Ugye Agie?
- Amint látom, tegnap nem a szobádban aludtál. - vetette oda Eunhyuk Donghae-nek két falat között.
- Ezt miből gondolod? - vonta kérdőre barátját.
Eunhyuk a szemére mutatott.
- Te nyúltad le?
- Én ugyan nem.
- Akkor viszont tudod, hogy ki, igaz?
- Mégis honnét tudnám.
Ahogy ott ültem kettőjük között, próbáltam egyre jobban beleolvadni a szék háttámlájába. Nem akartam a kis vitájuk közé állni.
- Agie, baj van? - nézett rám Leeteuk.
- Mi? Nem, dehogy.
Donghae szemszöge:
- Mi? Nem, dehogy. - hadonászott a kezével Agie. Kicsit rosszul éreztem magam, hisz Hyuk és én közöttem ült, ezáltal pedig, szinte a feje fölött kiabáltunk egymással.
- Akkor jó. - mosolygott Teuk - És, hogy aludtatok?
- Jól.. - szólt Agie - bár nem mindenki. - az utolsó mondatát már hozzám intézte.
- Nem tehetek róla.
Agie rám pillantott, majd az asztal felé fordult, s lehajtotta a fejét. Mikor újra felegyenesedett, gondterhelt tekintete végigfutott az asztal körül ölőkön ... kivéve engemet. Ahogy rám pillantott volna, elrántotta a fejét, s maga elé meredt. Felemelte bögréjét, majd egy nagyon kortyolt bele.
A többiek eközben ügyet sem vetve Agie-re, hatalmas beszélgetésbe kezdtek. Úgy tűnt, én voltam az egyetlen, aki bármit is észrevett az egészből. De vajon miért ilyen? Hisz semmi rosszat nem mondtam, vagy tettem volna. Mégis, egy hatalmas szakadék keletkezett kettőnk között. Alig ülünk egymástól pár centire, mégis, mintha több kilométer választana el minket egymástól.
- És milyen volt? - nézett ránk Kyuhyun.
- Mégis micsoda? - kérdeztem őt.
- Hát az.
- He? - értetlenkedtünk Agie-el.
- Ne már, hallottam: "Áááá... ez nagyon jó" - erre már leesett, mit is kérdezett az előbb drága maknae-nk.
- Te megzakkantál? - förmedtem rá. Agie csak a fejét fogta.
- Nekem most ment el az étvágyam. - dobta le Hyuk a pálcáját az asztalra.
- Miért? - kérdezte Kyu - Ha nem azt, akkor mit csináltatok?
- Megmasszíroztam a vállát.
- Kyu, kérdés. - kezdett bele Heechul - Miért vagy ilyen kanos?
- Mi-mi-mi?? Ezt hogy érted? - Heechul kérdésére Kyu totálisan felháborodott.
- Tegnap is, meg most is. - magyarázta.
- Kéne neki egy csaj. - szólt közbe Yesung.
- De minél hamarabb. - értett egyet Yesung-gel Heechul.
- Húzd ki magad. Fájni fog a hátad. - egyenesítettem ki Agie hátát.
- Miért kell így ülnie? - kérdezte Siwon - Mintha büntiben lenne.
- Abban is vagyok. - szólalt meg szomorkásan Agie.
- Mert te nem akartad csinálni, igaz? - vágta rá automatikusan Kyuhyun.
- Valaki lője már le! - kiáltott fel Kangin.
- A p*csába, Kyuhyun, enni akarok. - üvöltött rá Hyukie.
- Most mi rosszat...
- Ha még egyszer megszólalsz, lenyomom a pálcámat a torkodon. - Eunhyuk utolsó mondatára Kyuhyun olyan mértékben megszeppent, hogy azután egész reggeli alatt egy szót sem szólt. Nyilván tudta, hogy Hyukie képes megcsinálni azt, amit mondott.
Reggeli után gyors elkészülődtünk, s már indultunk is a táncpróbára. Agie elég furcsa volt. Ahogy mi elindultunk, ő is elindult Sungmin, azaz az ő szobájába. - Agie! - kiáltott Yesung Agie után. Odafutott hozzá, majd valamit a kezébe nyomott.
- Ez nem mi volt? - vontam őt kérdőre, mikor visszaért hozzánk.
- Semmi különös. Csak megkértem valamire. Netán baj?
- Nem, dehogy.
- Akkor mehetünk.
Ahogy megérkeztünk az SM épületébe, rögtön a próbaterem felé vettük az irányt. Két órás próba után tartottunk egy hosszabb szünetet.
- Srácok! Ti tudtatok a bálról? - kérdezte Siwon, ahogy belépett a próbaterem ajtaján.
- Milyen bál? - néztünk rá értetlenkedve.
- Franc, nem mondtam? - kérdezte Teuk.
- Nem igazán. - válaszolt Heechul.
- A héten debütált egy új banda, és az SM a tiszteletükre bált rendez, amin az ügynökség minden tagjának részt kell vennie ... ergo nekünk is. - magyarázta a leader.
- És mikor lesz? - kérdezte Yesung.
- Ma este.
- Mondhatom, jókor szólsz. - huppant le a földre Kangin.
Kis kutakodás után, Leeteuk egy fehér borítékot húzott el a táskájából.
- Itt a meghívónk. - nyújtotta felénk, amit Eunhyuk el is vett tőle.
- Fenébe, miért pont most? - törtem ki magamból - Semmi kedvem nincs jópofizni egy estélyen. Agie-el akarok lenni, ennyi.
- Ne nyavajogj, hanem inkább olvass! - szólt rám Hyukkie.
- He?
- A meghívó 10 személyre szól. És mi hányan is vagyunk?
- Kilencen. - válaszolta Siwon.
- Biztos Minnie-t is beleszámolták. - szólalt meg Leeteuk.
- Így viszont, akárhogy is nézem, van egy potya jegyünk, amivel be tudnánk vinni Agie-t is a bálra. - nézett rám Hyukkie elégedett arccal.
- Szerinted ez működne? - kérdeztem őt.
- Miért is ne? Hisz nincs rajta név.
- Ez igaz.
- Viszont van egy kis gond. - szólt Teuk.
- Mi az?
- Nekünk van öltönyünk, de Agie-nek ... szerintem nem estélyi ruhával, meg magassarkúval felpakolva jött el kirándulni Seoul-ba.
- Ebben van valami. - értett egyet vele Eunhyuk.
- Most akkor mi lesz? - kérdeztem őket.
- Felhívhatom Sora-t, de.. - akadt el Hyuk a mondata felénél.
- Mi de? - néztem rá kérdően.
- Jó lenne rá Sora ruhája?
- Agie nem kövér.
- Nem, úgy értettem.
- Akkor meg?
- Mellbőség szempontjából. - ezt a mondatot a kelleténél is lassabban mondta ki, mire mind rám néztek.
- Most meg miért néztek így rám?
- Te vagy az egyetlen, aki össze tudná hasonlítani a kettőt. - szólalt meg Heechul.
- Ja persze, mert én Sora melleit szoktam nézegetni.
- Stírölöd a nővéremet? - szegezte rám az ujját Hyuk.
- Dehogy is.
- Azért.
Hyukkie elugrott felhívni a nővérét, hogy segítsen rajtunk.
- Szóltam neki, de azt mondta, a cipővel lehet gondok lesznek.
- Azt én elintézem. Köszönöm. - öleltem meg barátomat.
Agie szemszöge:
A szobámban ücsörögve végigfutottak az agyamon mindaz, amit a srácok mondtak, mielőtt elmentek volna. "Ha elhagyod a házat, ez legyen nálad. - nyomott a kezembe egy cetlit Leeteuk - A portás csak ezzel fog felengedni téged a szobánkba." "Ez pedig, hogy bármikor el tudjunk érni téged." - nyújtotta felém a telefonját Donghae.
Hirtelen arra a kis fekete dobozra pillantottam, amit Yesung-től kaptam, egy "Ne nyisd ki, csak vigyázz rá!" mondat kíséretével.
Nem tudtam, mihez kezdjek magammal. Mint egy szellem, úgy kóboroltam a házban. Végül úgy döntöttem, megfogadom Leeteuk tanácsát, és körbenézek a városban.
Nem volt célom, csak mászkáltam az utcán, nézelődve jobbra-balra. Rettenetes forgalom uralkodott mindenhol, mégis, valahogy minden olyan nyugodtnak tűnt.
Ahogy sétálgattam, egyszer csak valami finom illat csapta meg az orrom. Az illat felé fordultam, s tátva maradt a szám a látványtól, ami elém tárult. Egy hatalmas épület előtt álltam, amin a "Grill5Taco" tábla díszelgett.
~Donghae, te mindenhol ott vagy. - mondtam magamban, majd akaratlanul is, de elmosolyodtam.
Mivel éhes voltam, végül úgy döntöttem, ha már itt vagyok, beülök enni valamit. Rengeteg lány volt az épületben, s mikor beléptem, a legtöbbjük oda is fordult felém, majd szomorkás arccal fordult vissza asztalához.
~Biztos a tulajt várják.
A pulthoz érve egy ismerős arc köszöntött.
- Szia, üdvözöllek a Grill5Taco-ban. Miben.. - kezdett bele Donghwa, mikor hirtelen rám pillantott - Agie? Te vagy az?
- Igen - mosolyogtam.
- Mi járatban erre?
- Csak bóklászom a városban.
- És Donghae?
- Próbájuk van.
- Áá.. értem. Mit szeretnél enni?
- Nem is tudom. Ajánlj valamit.
- Rendben. - közben elnézett a távolba - Meg is van. - szólalt meg újra - Máris hozom, addig ülj le valahova.
- Oké.
Az egyik ablak mellett épp volt egy két személyes szabad asztal. Lehuppantam a székre, s nemsokára Donghwa is megérkezett.
- Íme. - tette le a tányért az asztalra. - Szerintem ez ízleni fog. - közben leült a másik székre.
- Hm, ez tényleg finom. - szólaltam meg, miután megkóstoltam.
- Ugye? Donghae kedvence.
- Komolyan?
- Bizony. Ő találta ki.
- Nem semmi. - mondtam, majd újra nekiláttam az evésnek.
Picit még beszélgettünk, de mivel Donghwa-nak sok dolga volt, visszament a pult mögé.
- Vigyázz magadra! És üdvözlöm a kisöcsém.
- Átadom. - azután el is távozott.
Visszavittem az üres tányért, elköszöntem Donghwa-tól, és elindultam visszafelé. Szerencsémre nem tévedtem el, így nyugisan visszajutottam a dorm-hoz. Odaadtam a portásnak a Leeteuk-től kapott cetlit, és minő meglepetés, oly kedvesen mosolyogva nyújtotta vissza, mintha én is egy híresség lennék. Beszálltam a liftbe, megnyomtam a 12-es gombot, és már indultam is felfelé. Egyszer csak telefoncsörgésre lettem figyelmes. A kijelzőn Eunhyuk neve állt.
- Igen? - szóltam bele.
- Agie, Donghae vagyok.
- Áá, szia.
- Mond csak, milyen méretű cipőt hordasz?
- Mi? - értetlenkedtem Donghae furcsa kérdése hallatán.
- A lábméreted.
- 39-40, de mire kell ez neked?
- Értettem, köszi. Vigyázz magadra. Szia. - hadarta.
- De.. - szóltam volna vissza, mire lenyomta a telefont.
~Mi a fenének kell neki a lábméretem?
A srácoktól kapott pótkulccsal bejutottam a dormba. Ittam egy kis vizet, mikor az ajtócsengő hangját hallottam meg. Az ajtó piciny nyílásán kikukucskálva egy ismerős arc nézett vissza rám, így gondolkodás nélkül kinyitottam neki az ajtót.
- Szia. Lee Sora vagyok, Hyukkie nővére. Örülök, hogy megismerhetlek Agie. - mosolygott rám Sora.
Ez olyan cucliborsó~~~~ Kérlek nagyon gyorsan folytasd :)
VálaszTörlésKöszönöm :) Igyekszem :D
VálaszTörlés