5. fejezet: Az uticél ... Mokpo

Agie szemszöge:

  (hallgasd)Reggel korán felébredtem. Már úgy fél ötkor ébren voltam. Mivel nem tudtam visszaaludni, kimentem a konyhába egy kis tejet inni. De ettől csak még jobban felébredtem. Azon töprengtem, mihez kezdjek magammal, hisz a többiek még alszanak, és nem akarom felébreszteni őket. Gondoltam, főzök nekik valami finomat, a kedvességükért, hogy befogadtak engem. Bár lehet, ma már távoznom is kell. Mivel tegnap este Ryeowook elmondta, mit hol találok, gond nélkül megtaláltam a hozzávalókat és az edényeket is. Főzés közben gyorsan repült az idő. Talán, mert egész idő alatt máshol járt az eszem? Meglehet, ugyanis nagyon gyorsan eltelt az a 20-25 perc, amennyi idő kell, hogy elkészüljön ez az étel. Már majdnem kész voltam, mikor egy ismerős hangot hallottam meg.
- Te vagy az, Agie? - suttogta Leeteuk, aki félkómásan a fejét vakargatva jött a konyha felé - Azt hittem Wooki van itt. - közben elnyomott egy apró ásítást.
- Áá, szia - motyogtam. Kicsit megijedtem, mikor megláttam őt.
- Mit főzöl? - kérdezte mosolyogva.
- Egy kis tejberizst.
- Óó, értem. Biztos finom lesz. - mosolygott - Na de én megyek, felébresztgetem lassan a többieket.
- Rendben. - szóltam utána.
  Nem sokkal azután, hogy Leeteuk távozott Ryeowook jelent meg.
- Jó reggelt. - köszönt Ryeowook - Mi finomat főzünk? - kérdezte a lehető legkedvesebben.
- Jó reggelt. Csak egy kis tejberizst készítek, de ha jól látom, már épp el is készült. - magyaráztam neki.
- Ez elég nagy adag egy embernek - nézett az edénybe - csak nem nekünk készítetted?
- De igen. - mosolyogtam.
- Aztaa.., aranyos vagy. Köszönjük. - majd egy édes mosoly húzódott végig az arcán.
- Ne köszönd meg, míg nem kóstoltátok, mert elromlik az íze. - viccelődtem.
- Csak nem. - mondta, közben elnevette magát - Na, ha végeztél, akkor nekilátok a reggelinek.
- Segíthetek?
- Nem kell, de ha szeretnél, akkor segíthetsz. - válaszolta.
- Akkor, mit csináljak? 
- Hmm... tegyél a főzőbe 5-6 bögre rizst. Legyen inkább 7, hátha repetáznak - magyarázta.
  Míg én a rizst mértem ki, Siwon jött oda hozzánk.
- Wook, azt mondtad, hogy jöjjek segíteni. De azt nem mondtad, hogy már van egy csinos kuktád. - közben rám nézett, és meghajolt köszönés képen.
- Én sem tudtam, hogy lesz. - mentegetőzött Ryeowook - De így legalább gyorsabban végzünk. - mosolygott rám, amitől az én arcomon is megjelent egy halvány mosoly.
  Ryeowook-nak igaza volt, nagyon gyorsan elkészültünk. Siwon-nal együtt terítettünk meg, és már az ételeket vittük az asztalra, mikor Heechul és Donghae még félálomban csoszogtak az asztalhoz.
- Jó reggelt - ásított Heechul.
- Neked is álomszuszék - kiáltott neki Ryeowook.
- Jó reggelt. - köszönt Donghae is. A szemeit dörzsölgetve ült le az asztalhoz.
  A legutolsó edényt ő elé raktam le. Ekkor vett észre. A szemei kikerekedtek, és rám meredtek.
- Jó reggelt. - köszöntem neki mosolyogva.
- J-jó reggelt Agie. - dadogott. A szívem majd kiesett a helyéről a szavai hallatán.
  A konyhába indultam az utolsó edényért, mikor Siwon megfogta a vállam.
- Hagyd csak, majd én kiviszem. Ülj csak el, eleget segítettél. – mosolygott rám.
- Ülj ide. – szólt Donghae, közben a mellette lévő széket húzta ki nekem. Mosolyogtam, majd leültem mellé.
  Lassacskán a többiek is megérkeztek.
- Mi ez az édes illat? – kérdezte Kangin, mikor belépett a bejárati ajtón Leeteuk és a többi tag kíséretével, akik a 11. emeleten laknak – Wook, te sütöttél valamit koránjában?
- Én ugyan nem. – felelte, közben egy félmosollyal az arcán rám pillantott.
- Most, hogy mondod, már én is érzem. - mondta Heechul.
- Én is. - szólt Yesung, majd mindenki Ryeowook-ra nézett.
- Mondom, hogy nem én csináltam. - mondta Ryewook, közben a kezével hadonászott.
- De akkor ki? - kérdezte Kyuhyun.
- Szerintetek, az asztalnál ülők közül, ki képes hajnalban főzögetni nekünk? - vonta kérdőre a többieket Leeteuk. 
- Wooki - Heechul, Kyuhyun, Eunhyuk és Yesung szinte egyszerre mondta ki Ryeowook nevét, közben pedig mind a négyen Ryeowook-ra mutattak.
- Agie - hallatszott Donghae válasza. Olyan halkan mondta, szinte már suttogott, de én tisztán hallottam, hogy a nevemet mondja. Hirtelen összerezzentem.
- Ott a pont. - csettintett Leeteuk Donghae felé. A vér is megfagyott bennem.
- Mi? Komolyan? - meredtek rám a tagok, amitől elvesztettem azt a kevés önbizalmat is, amim eddig volt. Úgy éreztem magam, mintha egy kihallgatáson lettem volna. 
  Nyeltem egy nagyot, majd megszólaltam.
- Én csak meg akartam hálálni, hogy befogadtatok tegnap este. - nem mertem a szemükbe nézni.
- Tehát ezért? Jaj, igazán nem kellett volna ezért főzögetned nekünk. - mondta Leeteuk.
- De én meg akartam hálálni valahogy, és jobb nem jutott eszembe.
- Köszönjük. - mondta Donghae mosolyogva, majd megsimogatta a hátam.
- Szerintem együnk. Mindjárt éhen halok, és még csak reggel van. - szólalt fel Eunhyuk. - Köszönjük az ételt. - mondta, majd nekilátott az evésnek. A többiek is követték a példáját.
- Tényleg, majd elfelejtettem... - kezdte Leeteuk - addig maradsz nálunk, ameddig csak szeretnél.
- Tényleg? Áá, köszönöm. - olyan boldog voltam, mikor ezt meghallottam.
   Reggeli után elmentem felöltözni. Donghae még reggeli közben mondta, hogy a Mokpo-i vonat 9:10-kor indul, ezért sietnünk kell majd. Gyors felöltöztem, összepakoltam a cuccaimat, majd kimentem a nappaliba. Donghae és Leeteuk már ott vártak rám.
- Bocsi. - mentegetőztem.
- Semmi gond. - szólt Donghae - Akkor indulhatunk? 
- Persze. - mosolyogtam, majd elindultunk a lift felé.

Donghae szemszöge:

   (hallgasd)Picit ideges voltam. Nem attól, hogy el fogunk késni, sokkal inkább attól, hogy mi fog ma történni. Remélem, minden simán fog menni. Ahogy így gondolkoztam, megérkezett Agie.
- Bocsi. - mondta, mikor odaért hozzánk.
- Semmi gond. - válaszoltam - Akkor indulhatunk?
- Persze. - szólt mosolyogva. Ez a mosoly fog egyszer megölni, már érzem.
  Teuk vitt ki minket az állomásra. Mikor kiszálltunk az autóból, még utánunk kiáltott egyszer.
- Melyik vonattal jöttök haza?
- A 18:25-össel. Úgy tíz körül érünk haza.
- Rendben, akkor majd hívj, ha megérkeztetek. Szép napot.
- Hívlak. Szia. - kiáltottam utána, majd Agie-hez fordultam - Menjünk. - válasz helyett csak bólintott egyet.
  Miközben a jegyeket vettük, valami furcsát éreztem. Mintha figyelnének. Hátrafordultam, és a gyanúm sajnos beigazolódott ... néhány középiskolás lány nézett felénk, közben egymásnak sugdolóztak, és mosolyogva ugrándoztak. Reméltem, hogy nem fognak odajönni hozzánk. Akármennyire is szeretem a rajongóinkat, most nem szeretnék egyel se találkozni. 
  Miután megvettük a jegyeket, kimentünk a megállóba. A vonat pár perc várakozás után meg is érkezett. Felszálltunk, majd kerestünk egy jó helyet magunknak. 
- Izgulsz? - kérdeztem Agie-t, mikor leültünk.
- Csak egy picit. - válaszolta.
  Kis ideig a tájban gyönyörködtünk. Ő a tájban én pedig hol a tájat néztem, hol pedig őt. 
  Az ellenőr távozása után egy kis beszélgetést kezdeményeztem.
- Amúgy, hány éves vagy?
- 19.
- Komoly? Akkor tíz évvel fiatalabb vagy nálam? - nagyon meglepődtem a válaszán. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nagy a korkülönbség köztünk.
- Igen. - mosolygott.
- Akkor te még tanulsz?
- Igen. Idén ősszel megyek egyetemre.
- Azta...és milyen egyetemre fogsz járni?
- Gyógyszerészeti.
- Akkor te jó vagy természettudományból, igaz?
- Hát, mondjuk rá. - közben elnevette magát.
- Sok sikert a tanulmányaidhoz ... és kitartást.
- Köszönöm. - válaszolta.
  Még hosszú út állt előttünk. Egy ideig zenét hallgattunk, volt, mikor együtt, de többnyire külön-külön hallgattuk a dalokat. Wooki csomagolt nekünk egy kis ebédet, azt dél körül meg is ettük. Miután befejeztük az evést, már nem kellett sokáig utaznunk, hogy megérkezzünk Mokpo-ba. Mikor leszálltam a vonatról, és megláttam magam előtt a Mokpo-i megálló tábláját, nagyon jó érzés töltött el. #Végre, hazaértem.

Agie szemszöge:

  Elég hosszú út volt, míg megérkeztünk, körülbelül három órát vonatoztunk. Leszálltunk, majd átmentünk a Mokpo-i állomás épületén. 
- Mindjárt jövök. - szólt Donghae - Itt várj meg.
- Rendben. - válaszoltam neki mosolyogva.
  Kis időn belül két biciklivel jött vissza.
- Ezek meg? - kérdeztem meglepődve.
- Van itt egy biciklikölcsönző. Egész napra kibéreltem őket. - magyarázta arcán egy elégedett mosollyal - Indulhatunk?
- Naná!
- Ugye tudsz biciklizni?
- Ez nem kérdés. - vágtam rá a választ a kérdésére, közben felültem a biciklimre.
- Huh, akkor jó. Induláás. - kiáltott Donghae.
  Annyit tekertünk, hogy már azt hittem leszakad a lábam. De élveztem. Nagyon is. Miközben bringáztunk a városban, és az körül, Donghae egyfolytában mesélt. Mesélt, mesélt, és mesélt. - Itt estem el először a biciklivel ... itt volt az első focimeccsem, még általános iskolás koromban ... ide szoktunk járni piknikezni a szüleimmel és a bátyámmal ... erről a fáról estem le úgy 7 éves koromban, mert Donghwa megijesztett ... stb., stb. Ilyen városnéző körúton még sosem voltam. Több érdekességet hallottam Donghae múltjáról, mint Mokpo-ról. De nagyon érdekes volt. 
- A következő megálló az otthonom. Beugrunk egy kicsit, rendben? - mondta Donghae.
- Óó, persze ... menjünk.
  Egy tíz perc alatt meg is érkeztünk. Egy idősebb hölgy, gondolom az anyukája, a ház előtt söprögetett.
- Anya! - kiáltott neki Donghae, majd eldobta a biciklit, és odafutott hozzá. 
- Donghae, kisfiam ... hát, te meg hogy kerülsz ide?
- Szabadnapom van, így eljöttem. 
  Lassan én is odamentem hozzájuk.
- És ki ez a fiatal hölgy? - kérdezte Donghae anyukája.
- Ő Agie. Európából jött, és mivel ide is el akart látogatni, elkísértem őt. - magyarázta Donghae.
- Üdvözlöm. - köszöntem neki.
- Beszélsz koreaiul? Milyen aranyos. - mondta Donghae anyukája, majd kezet fogott velem - De hol találkoztatok? - vonta kérdőre fiát.
- Egy parkban futottunk össze. - mondta.
- És hol laksz? - fordult hozzám az anyukája.
- Én egy...
- Egy hotelban lakik, nem messze a dorm-tól - vágott a szavamba Donghae.
- Szegény lány, ne kiabálj így bele mások beszédébe. - szidta le Donghae-t, én viszont nagyon megkönnyebbültem, mikor Donghae megszólalt. 
- Elnézést. - hajtotta le Donghae a fejét.
- Jaj, semmi baj. - mondtam, közben megfogtam Donghae vállát, és felegyenesítettem őt.
- Gyertek, menjünk be. - szólt Donghae anyukája - Donghwa is itt van.
- Donghwa!? - lepődött meg Donghae, majd befutott a házba. Én az anyukájával sétáltam be. Mire beértünk, Donghae már Donghwa-val beszélgetett.
- Áá, tényleg, majdnem elfelejtettem - mondta Donghae, mikor meglátott. Odajött hozzám, és Donghwa elé vezetett. - Ő itt Agie... - mutatott be - ő pedig a bátyám Donghwa.
- Örvendek. - köszönt Donghwa, majd a kezét nyújtotta.
- Én is. - mosolyogtam rá, és kezet ráztam vele.
  Egy ideig itt maradtunk. Míg Donghae a bátyjával passzolgatott a kertben, én az anyukájának segítettem a konyhában.
- Ha feldaraboltad őket, bele is teheted az edénybe. - mondta, én pedig pontosan így cselekedtem.
- Megvan ... ezután? - kérdeztem őt.
- Ülj le ... még ezt befejezem, és készen is vagyunk. - mosolygott rám - esetleg figyelhetsz a levesre, nehogy kifusson.
- Rendben.
  Miközben a levest kevergettem, kinéztem az udvarra, ahol Donghae-ék fociztak. Akaratlanul is elmosolyodtam.
- Mond csak, mióta szereted? - Donghae anyukájának kérdése olyan volt, mintha hideg vizet öntöttek volna a nyakamba.
- Mi-micsoda? - értetlenkedtem.
- Hjaj, ne szégyellősködj előttem ... az arcodra van írva, hogy szereted őt. Szóval ... mióta?
- Háát, már régóta. - pirultam el.
- Nem két napja, igaz?
- Inkább két éve.
- És ő ezt tudja?
- Nem, dehogy tudja.
- Akkor mond meg neki!
- Tessék?
- Jól hallottad ... mond meg neki, hogy érzel. - ez a mondat elgondolkodtatott.
  Mégis, hogy mondhatnám el neki!? Csak úgy álljak elé, és vágjam a szemébe!? És ha ő nem így gondol rám? Akkor mi lesz? Kinevet? Nem, nem merem. Nem bírnám ki a megalázást.
- Agie, szeretnék megmutatni neked valamit? Bírsz még biciklizni? - Donghae volt az. Hangja hallatán majdnem összeestem a rémülettől.
- Áá, persze ... mehetünk. - mondtam, közben megpróbáltam egy mosolyt erőltetni magamra.
- Nem maradtok legalább vacsorára? - nézett ránk Donghae anyukája.
- Sajnos nem maradhatunk - kezdte Donghae a magyarázkodást - a vonatunk úgy másfél óra múlva indul. Mire visszaérnénk ide, már mennünk is kéne.
- Értem ... akkor jó utat, és vigyázzatok magatokra út közben. - majd megölelt minket.
  Donghae anyukája és a bátyja kikísértek a kapuig, még utánunk kiáltottak, hogy vigyázzunk magunkra. Hátraintettünk neki, majd útnak indultunk.
- Hová megyünk? - kérdeztem Donghae-t.
- Az titok. - kacsintott rám.

 

4. fejezet: Nálatok fogok lakni? Ez most komoly?

Donghae szemszöge:

(hallgasd)- Ugye? Szerintem is … gyönyörű – mondtam, majd felé fordultam. Azt hittem, ő is a vízesésben gyönyörködik, ám ez helyett lehajtott fejjel támaszkodott a korlátra.

 ~Most vagy soha – gondoltam, majd közelebb léptem hozzá, és átkaroltam őt. Féltem, hogy ellök majd magától, de úgy éreztem, muszáj megpróbálnom. Talán sosem láthatom őt viszont. Holnap elkísérem Mokpo-ba, majd … véget ér az álom? Egy ilyen szép álom? Miért? Miért ilyen gyorsan? Ez gonoszság!

- Köszönöm – súgtam a fülébe, majd sóhajtottam egy nagyot. ~Köszönöm, hogy megismerhettelek.

  Közben azt kívántam, hogy valóra váljon minden álma.

- Kérni szeretnék tőled valamit. – törtem meg a csendet. 
- Mi lenne az? – kérdezte, közben lassan elengedtem őt és elé álltam. 
- Hunyd be a szemed. – kértem őt. Agie azonnal lehunyta a szemét. Levettem a nyakamban lógott kör medál nyakláncomat, és Agie nyakára helyeztem. – Ez a tiéd. – szóltam, mire lassan kinyitotta a szemét.
- Ez? 
- Az én láncom. Nem túl szép gesztus, hogy a sajátomat adom oda ... sajnálom. - közben lehajtottam a fejemet. 
- De miért adod ezt nekem? 
- Mert – itt nyeltem egyet. Nem mondhattam ki a valódi okomat. Az, hogy szeretem. - mert oda szeretném adni. És ne mond, hogy nem fogadhatod el. 
- Köszönöm. – válaszolta, majd közelebb lépett hozzám és átölelt - Köszönök mindent. – szólt újra.

Én lefagytam. Nem tudtam mit tegyek. Pár percig így álldogáltunk.

- Hány óra? – kérdezte Agie.

- Hat lesz pár perc múlva. – válaszoltam. 
- Akkor nekem vissza kéne mennem a szállodámba. A vacsoraidő fél hétig van. 
- Áá, értem. Elkísérlek. 
- Nem kell, visszatalálok. 
- Nem foglak egyedül hagyni. Már be is sötétedett, ki tudja mi történne. 
- Akkor köszönöm. – mosolygott. Egyáltalán nem ellenkezett. 
- Menjünk.

Elkísértem őt egész az épület ajtajáig. Itt elbúcsúztunk, majd ő bement én pedig felhívtam Hyuk-öt. Azt mondta szól Teuk-nek, hogy ugorjon el értem, ha már úgyis a közelben volt dolga. Mikor letettem a telefont, még visszanéztem a szálloda felé … és jól is tettem. Agie a recepció előtt állt, és láthatóan gondjai voltak. Bementem, hogy megtudjam mi a probléma.

- Elnézést – kezdtem – meg tudhatnám mi a probléma. 
- Gond van a foglalással. – mondta a recepciós hölgy – két névre van kiállítva a hölgy szobája, és sajnos a másik vendég nemrég érkezett meg. Nem dobhatjuk ki őt. 
- Ezzel azt akarja mondani, hogy akkor ezt a hölgyet akarja kidobni? 
- Nagyon sajnáljuk, de a hölgy foglalása csak a másik vendég foglalása után történt meg. Így ez a hivatalos eljárás. Sajnáljuk. 
- És vele most mi lesz? Nem a szomszéd városból érkezett, hanem egész Európából. 
- Donghae, nyugodj meg. – szólalt meg végül Agie. 
- Miért nyugodjak meg? Mi lesz veled? Hol fogsz aludni? – teljesen kitörtem magamból. Nem bírtam fékezni magam. 
- Kárpótlásként vissza fizetjük önnek a teljes összeg felét. Sajnálom, de többet nem tehetek. Egy üres szobánk sincs. 
- Köszönöm. – szólt Agie.  
- Köszönöd?- kérdeztem. 
- Mégis mit mondjak, hogy: menjen a francba? Nincs szoba, most hallottad. Ha visszakapom a pénz felét, keresek egy olcsó motelt, és megszállok ott ma estére. Utána pedig majd kitalálom hogyan tovább.  
- Nem, nem mész motelbe. – vágtam rá azonnal – nálunk fogsz lakni, míg itt vagy Seoul-ban. 
- Mi? Nálatok fogok lakni? Ez most komoly?  
- Ühüm. Teuk már úton van, jössz velünk.
- Most komolyan beszélsz? – kérdezte hitetlenkedve. 
- A lehető legkomolyabban. – válaszoltam, majd a recepciós hölgyhöz fordultam – A hölgy csomagjait hol találom? 
- A személyzet egyik tagja azonnal lehozza önöknek. – válaszolta.

  Pár perc múlva le is hozták nekünk Agie bőröndjét. Megfogtam a bőröndöt, és elindultunk az ajtóhoz.

- Hölgyem – szólt utánunk a recepciós hölgy – Ez az öné – nyújtott egy borítékot Agie felé – még egyszer mélységesen sajnáljuk a történteket. 
- Köszönöm – Agie olyan könnyen megbocsájtott, hogy az már csoda. Hogy lehet ilyen könnyen elfelejteni, hogy majdnem fedél nélkül maradt?

  Alig kiléptünk az ajtón, megpillantottam Teuk autóját, ami épp ekkor állt meg az épület előtt.

- Hae – kiáltott Teuk, majd észrevette a kezemben lévő bőröndöt – Mi történt? – kérdezte. 
- Út közben elmesélem. Most legyen annyi elég, hogy Agie is velünk jön. – válaszoltam, közben beültettem Agie-t az autóba én pedig előre ültem Teuk mellé.

  Út közben elmeséltem Teuk-nek mindent, ő pedig szerencsémre helyeselte a döntésem.

- Addig leszel nálunk, amíg csak akarsz. -szólt hátra Agie-nek - Meg amíg az SM meg nem tudja – ennél a mondatánál komoly tekintettel rám nézett, én pedig bólintottam egyet.

  (hallgasd)Nemsokára megérkeztünk a dorm-hoz. Felmentünk a lifttel a 12. emeletre. Tudtuk, hogy mindenki ott lesz, ugyanis vacsoraidő volt.

- Nem kell félned. Igaz, hogy hét srác van az ajtó mögött, de hidd el, egyiknek sincs ki mind a négy kereke. – mondtam Agie-nek, mikor az ajtóhoz értünk. 
- Nekem se – szólt közbe Teuk – még ha azt is hiszed, hogy most blöffölök, akkor se vagyok komplett. 
- Én se vagyok az, de erre szerintem már nagyjából rájöttél. – mondtam Agie-nek. Ő bólintott egyet, közben egy mosoly jelent meg az arcán.

Kinyitottam az ajtót, majd Teuk lépett be először.

- Sziasztok. Egy kis figyelmet, ha kérhetem … vendégünk van. – kezdte Teuk stílusosan a vendégünk bemutatását. 
- Bemutatom Agie-t. – szóltam. Kicsit féltem, hogy fognak majd a többiek reagálni, de szerencsémre lazán vették az egészet. Mintha csak a húgomat hoztam volna bemutatni. 
- Hi. My name is Kim Jong Woon, but you should call me Yesung. – mutatkozott be Yesung. 
- Szia. Örvendek a találkozásnak. – válaszolt Agie. Sejtettem, hogy nyelvet fog váltani. 
- Te beszélsz koreaiul? – döbbent le Yesung. Vajon én is így néztem ki, mikor ezt kérdeztem Agie-től? 
- Nem semmi, igaz? – bólogattam neki. 
- Szia. Lee Hyuk Jae, de szólíts csak Hyuk-nek. – Hyuk tök nyugisan viselkedett. Ez rá vall. 
- Hyuuuukkiiii – kezdtünk el énekelni a srácokkal, csak hogy felhúzzuk az agyát, ami láthatóan sikerült is. 
- Hey – kiáltott ránk, mi pedig elnevettük magunkat. Agie is nevetett, majd hirtelen komor lett az arca. Hyuk-re nézett, ő pedig Agie-re … talán a kezében tartott plüsshal zavarta őt, amit ma vettem Agie-nek? Nem tudom, de fura volt. Hyuk határozottan mérgesnek tűnt. ~Ez így nem lesz jó. 
- Na nee, most akkor mindenki a valódi nevével mutatkozik be? Hát legyen … Kim Hee Chul, de neked csak Cinderella. – Kim Heechul … igen, ő már csak tudja, mikor kell egy sz*r viccet lenyomni. 
- Na jó, ezt most fejezd be! – szólt rá a hercegnőnkre Teuk. De most legalább jól jött, hogy Heechul megszólalt … egy szempillantás alatt eloszlatta a feszültséget, és Agie végre nevetett. Ez megnyugtatott. 
- Nem kell a valódi neveteket mondani – szólalt meg Agie – tudom, hogy hívnak titeket. – szavai hallatán picit ledöbbentek a többiek. 
- Honnét ismersz minket? - kérdezte Ryeowook. 
- Én is egy ELF vagyok – vágta rá Agie, majd meghajolt, mintha ezzel azt akarná szimbolizálni, hogy ELF-ként is bemutatkozik.
 - Na neee – mondták a srácok hatalmas döbbenettel az arcukon. 
- Ahhoz képest, hogy ELF határozottan nyugodt. – szólt Kangin. 
- Nyugodt? – kérdezett vissza Agie.

  Agie kérdésére a választ Siwon és Yesung mutatta be, ami abból állt, hogy Yesung elkezdett sikongatni, és futott Siwon után, Siwon pedig menekült előle.

- Ehhez képest – mondta Kangin, majd Yesung-re mutatott.

  Agie ismént elnevette magát.

- Azt mondtad tudod a nevünket. Akkor engem hogy hívnak? – kérdezte mosolyogva Teuk. 
- Park Jun Soo – felelte Agie – téged pedig Kim Young Woon-nak. – mutatott Kangin felé, aki elégedett mosollyal az arcán bólogatott mindenki felé. 
- És mi? – kérdezte Kyuhyun. ~Mi van maknae, kihagytak? 
- Nektek ugyanaz a művésznevetek, mint az eredeti. – válaszolta Agie. 
- Ügyes – bólogattunk Teuk-kel. 
- Na, akkor, ha mindenki bemutatkozott, én körbevezetem Agie-t, és megmutatom a szobáját is. – szólalt meg Teuk. 
- Hol fog lakni? – kérdezte Siwon. 
- Sungmin szobájában. – mondtam. 
- Hát hogyne. Minél közelebb, igaz? – fintorgott Hyuk. ~Ennek meg mi baja? 
- Teuk, vacsi után vezesd köre, rendben? – szólt Reowook egy fakanállal a kezében. 
- Vacsi előtt, gyors körbevezetem. – erősködött Teuk. 
- Vacsi után. – szólt Wooki újra. 
- Majd vacsi után körbevezetlek, rendben? Gyere együnk. – mosolygott Teuk.
  Még a mi hatalmas leader-ünk sem tud ellenkezni Wooki-nak. Ryeowook a mi szakácsunk, mondhatni. Az étel és az evés ideje nála szent és sérthetetlen fogalom, amibe senki sem szólhat bele Wookin kívül.

Agie szemszöge:

  (hallgasd)Olyan finom volt a vacsora, amit Ryeowook főzött. Mennyei.

- Nagyon finom volt. – mondta Eunhyuk, majd távozott az asztaltól.
- Hogyhogy ma nem duplázol, Hyuk? – vonta kérdőre őt Donghae. 
- Nem vagyok éhes. – válaszolt neki. Csak én láttam azt a tömérdek ellenszenvet a szemében? És azt a gúnyt a hangjában?

  Lassan mindenki befejezte az evést. Én segíteni akartam Ryeowook-nak a takarításban, de Leeteuk elhúzott engem.

- Gyere, körbevezetlek. – mondta. 
- Rendben. - válaszoltam neki.

  Leeteuk mindent megmutatott.

- Ez itt Heechul szobája, mellette itt található a konyha … Ez Shindong szobája, de míg ő katonaságin van Yesung használja. Azt mondta, így kényelmesebb. Amúgy Wooki-val lakik a 11. emeleten. Ez itt mellette a fürdő … itt a nappali … ez pedig a te szobád. Eredetileg Sungmin-é, de mivel katonaságin van nyugodtan használhatod. Remélem a rózsaszín gardrób nem zavar, bár igaz, te lány vagy. Képzeld, Donghae-t teljesen kiakasztotta, ezért átköltözött hozzám. Azóta együtt lakunk. A szobád mellett van a mi szobánk, ha bármi gond van, nyugodtan szólj nekünk, rendben? 
- Rendben, köszönöm. – mosolyogtam.
- Ha szeretnél lezuhanyozni, akkor most menj. Szólok nekik, hogy ott vagy, nehogy rád nyissanak. 
- Oh, rendben. Köszönöm Leeteuk. 
- Csak Teuk. Oké?  
- Oké – válaszoltam,majd kiment a szobából. Takaros kis szoba volt, igazi férfiszoba … a rózsaszín gardróbot leszámítva.

Előkerestem a törülközőmet és a tusfürdőmet, majd elmentem zuhanyozni. Mivel bent felejtettem a szobámban a pizsamám, töröközőben tipegtem vissza a szobába. Miközben a pizsamám után keresgéltem valaki bejött hozzám.

- Agie, mond csak, nincs kedved..jeszus – hallatszott az ajtóból. Én hirtelen megfordultam, majd észrevettem, ki jött be hozzám.

- Donghae – megrémültem, mikor megláttam. ~Nincs rajtam ruha, te jó ég - szörnyülködtem magamban.

- Bocsi, én nem …

- Semmi … mond csak. – mosolyogtam.

- Nem akarsz felöltözni előtte? – kérdezte, közben felhúzta a szemöldökét.

- De igen, csak … – keresgéltem tovább a bőröndömben.

- Csak mi? Mit keresel?

- He? Ja, semmi, nem fontos.

- Valamit keresel. Mi az? Hátha tudok segíteni.

- Igazság szerint … otthon hagytam a pizsamámat, de nem gond, megoldom.

- Hmm. Mindjárt jövök.- majd elrohant valahova.

- Okés – szóltam, de már nem hallotta. 
  Újra kutrálni kezdtem a ruháim között, mikor valaki az orrom elém nyomott egy kék ruhadarabot.

- Tessék. Kicsit nagy lesz rád, de legalább pizsama. – mosolygott Donghae.

- Oh, köszönöm. – közben elvettem tőle a pizsamát – Amúgy mit szerettél volna kérdezni?

- Ja, tényleg el is felejtettem. Azt szerettem volna megkérdezni, hogy nincs-e kedved szinkronosat játszani a többiekkel.

- Szinkronosat?

- Aha, most kezdjük. Öltözz fel, azután gyere a nappaliba … vicces lesz.
- Rendben.
  Amint Donghae kiment a szobából felvettem a pizsamáját. Olyan finom illata volt. Ezután kimentem hozzájuk a nappaliba. Siwon vett észre legelőször.
- Megjött Agie. - kiáltott fel mire mindenki felém fordult - Ez a pizsama valahonnét nagyon ismerős. - mondta, majd mindenki Donghae-ra nézett.
- Otthon hagyta a sajátját. - mentegetőzött.
- Épp időben, ez a legjobb jelenet. - súgta Leeteuk, mikor leültem a kanapéra.
  Heechul és Kyuhyun a tv előtt álltak és egymással veszekedtek. Ekkor értettem meg, mit is jelent az, hogy szinkronosat játszani. A tv-ben egy anime ment, és ők azt utánozták. Hang nem volt, azt ők adták hozzá. Épp egy romantikus jelenet következett, ahol Kyuhyun le akarta smárolni Heechult, amikor:
- Kyu fejezd be! Ez nincs is az animében. - szólalt fel Ryeowook.
- Mi van Wooki? Zavar, hogy nem téged akarlak lesmárolni éjjelente?
- Csak egyszer próbáld meg, és leborotválom a hátadat, míg alszol.  
- Ezzel azt akarod mondani, hogy szőrös a hátam?
- Miért, nem az?
- Srácok fogjátok be. A civakodást, majd a szobátokban folytassátok ha lehet. - szólalt fel Siwon.
- Mi nem is civakodunk!! - kiáltották egyszerre.
  Nagyon jó volt. Végig szakadtunk a nevetéstől. Egyesek előadása annyira jó volt, hogy azt szavakkal ki sem lehet fejezni. Még pár jelenetet lejátszottak, majd mind elmentünk aludni. Én nem tudtam elaludni, ezért fel-alá járkáltam a szobában. Kis idő után megszomjaztam, így kimentem a konyhába. Miután ittam hirtelen hangokat hallottam a bejárat felől. 
- Mindenki feljött? - a hangból ítélve Leeteuk volt az.
- Igen - felelték a többiek.
- Hyuk is itt van? - kérdezett vissza Leeteuk.
- Itt vagyok. Csak tudnám minek kell kupaktanácsot tartani az éjszaka közepén.
- Mert Agie-ről van szó. Addig kell megbeszélnünk, míg ő alszik.
~Szuper - gondoltam - biztos baj, hogy itt vagyok.
- Te meg mit csinálsz itt? - suttogott egy ismeretlen hang a sötétből. Én majdnem elsikítottam magam, de befogta a számat. - Ne sikíts! Azt akarod, hogy mindenki rájöjjön, hogy itt vagy? - Ekkor már láttam az arcát. Yesung volt az.
  Válasz helyett megráztam a fejem. 
- Na látod. Gyere, menjünk vissza a szobádba, rendben?
  Bólintottam egyet, majd csendben visszaosontunk a szobámba.(hallgasd)
- Szuper, nem vettek észre minket. - szólt Yesung, majd az erkély felé mutatott - Gyere, üljünk ki, nincs olyan hideg. - javasolta.
- Rendben.
  Miután kiültünk elkezdtünk beszélgetni.
- Amúgy, mi járatban voltál a konyhában ilyen késői órában? - kérdezte Yesung.
- Szomjas voltam. Csak inni szerettem volna.
- Jaa, már értem. - mosolygott.
- Eunhyuk mérges rám? - kérdeztem Yesung-öt.
- Ezt miből gondolod? 
- Láttam az arcán, hogy valami nem tetszik neki. Mióta itt vagyok teljesen más, mint mikor bemutatkozott nekem ... és Donghae-val is bunkó, nem? Vagy náluk ez is normális?
- Ki tudja ... talán féltékeny.

- Féltékeny? Kire? 
- Donghae-ra. 
- De miért? Hisz semmi sincs köztünk – itt megremegett a hangom – csak segített rajtam, ennyi. – olyan rosszul esett ezt pont az én számból hallani. 
- Tudom én azt. 
- Akkor mégis miért? Hisz a legjobb barátok. 
- A nyaklánc – szinte gondolkodás nélkül rávágta a kérdésemre a választ – Az lehet az oka… Tudod, közülünk mindenki tudja, hogy Donghae csak úgy nem ajándékozza oda alig ismert személyeknek a holmijait. Tehát, ebből kiindulva Donghae számára többet jelentesz, mint egy ismerős … vagy egy barát.

  Csendben hallgattam, miket mond. Közben felidéztem a Donghae-val töltött napom minden egyes jelenetét, és eltöprengtem Yesung szavain. Kis idő után újra folytatta, visszarántva ezzel engem a valóságba.

- Donghae eléggé visszahúzódó, nem tök gyorsan barátságot senkivel sem. De neked mégis odaadta a nyakláncát … és egész nap veled volt, pedig ma találkoztatok először. Ez nem túl megszokott dolog tőle, sőt, mondhatni olyan gyakori, mint csillagot látni a nappali égbolton.

Itt megint hagyott egy kis hatásszüneten, majd folytatta.

- Bár azt nem tudom, hogy te hogyan érzel iránta, de ahogy én látom Donghae nagyon kedvel téged. Látni az arcán mennyire boldog, mikor vele vagy. Mikor megjöttetek úgy védett téged tőlünk, mintha a lánya lennél … és szerintem most is azt szeretné a legjobban, ha a megbeszélés vége az lenne, hogy te itt maradsz köztünk a kirándulásod végéig. 
- Ühüm – bólogattam közben hümmögtem egy sort. Egyetlen értelmes szó sem jutott az eszembe.  
- Na, de én most már megyek. Nem lenne jó, ha valamelyikőjük benyitna, és meglátná, hogy az éjszaka közepén a te szobádban vagyok ... főleg nem az, ha Donghae vagy Eunhyuk nyitna be. 
- Jaj...értem - ekkor tértem igazán magamhoz - Jó éjt ... és köszönöm.
  Yesung ez idő alatt elért a szobám ajtajáig. 
- Igazán nincs mit. - mosolygott - Aludj jól, holnap hosszú napod lesz.
- Rendben. - válaszoltam, majd becsuktam az erkélyajtót, és leültem az ágy szélére. 
  Yesung lekapcsolta a lámpát, óvatosan kinyitotta az ajtót, majd kisurrant a szobából. 
Nemsokkal Yesung távozása után mély álomba szenderültem.

Mindeközben: Donghae szemszöge: 

- Mindenki feljött? -kérdezte Leeteuk, amint beléptünk a 12. emeleti ajtón.
- Igen - feleltük.
- Hyuk is itt van? - kérdezett vissza Teuk.
- Itt vagyok. Csak tudnám minek kell kupaktanácsot tartani az éjszaka közepén. - Hyuk morgott, mint általában, mikor nem hagyjuk aludni.
- Mert Agie-ről van szó. Addig kell megbeszélnünk, míg ő alszik. - felelte Teuk.
- Mit kell megbeszélnünk róla!?
- Hogy mi legyen vele. - válaszoltam Hyuk-nek.
  Leültünk a kanapéra és elkezdtük a megbeszélést.(hallgasd)
- Szóval, mi legyen? - tette fel a kérdést Teuk.
- Hogy érted azt, hogy mi legyen? -
- Tudjátok, hogy az SM nem szereti, ha kívülállókat hozunk fel a dorm-ba. Még a családtagok sem maradhatnak pár napnál tovább. Szóval? Mi legyen? Tartjuk a hátunkat, és itt marad a kirándulása végéig, vagy keresünk neki egy szállodát. - magyarázta Leeteuk.
- Szerintem maradjon. Az SM úgyse jár ellenőrizni minket, nem fogják megtudni, hogy itt van. - szólt Heechul teljes nyugalommal.
- Ha úgy vesszük az éjjeliőr máris tudja, hogy itt van. Bármikor köphet az elnöknek. - magyarázta a helyzetet Kyu.
- Az éjjeliőr nem fog beszélni. Elintéztem őt. - mondta Teuk.
- Akkor viszont nem járkálhat ki. - vetette fel Wooki.
- Jól mondja. Attól, hogy ez az őr nem szól a többi majd fog. - értett egyet Siwon is Wooki-val.
- És szerintem sem azért jött Koreába, hogy egy dorm-ban legyen kirándulása végéig. - szólalt fel Kangin.
- Ez is igaz. Akkor mi legyen? - tette fel újra a kérdést Teuk.
  Én egész idő alatt meg se szólaltam. Teuk rám nézett, de látta, hogy semmi sem tudnék mondani. Kis idő után én törtem meg a csendet. - Beszélek az SM-el. - mondtam.
- Hogy mit csinálsz? - kérdezett vissza Kyu és Siwon egyszerre.
- Ha balhé lesz belőle, beszélek az elnökkel. - válaszoltam újra.
- Donghae, akármennyire is szeret az elnök, keresztbe le fog nyelni téged. - szólalt fel Heechul.
- Majd én is megyek. Akkor nem lesz nagy baj. - szólt Teuk.
- Miért viszed vásárra a bőröd ezért a lányért? Ki ő neked? - hosszú idő után végre Hyuk is kimondta a véleményét.
- Hyuk, fogd vissza magad! - szólt rá Hyuk-re Siwon.
- Engem nem érdekel ... mentem aludni. - Hyuk felált, és az ajtó felé vette az irányt.
- Hyuk!! - szólt utána Teuk.
- Csináljatok, amit akartok! Az én szavam úgyse ér itt sokat. - szólt vissza Hyuk, majd kiviharzott az ajtón.
  Hyuk távozása után Yesung jött oda hozzánk. - Itt vagyok.
- Te meg hol voltál eddig? - vonta kérdőre Kyu Yesung-öt.
- WC-n.
- Ilyen sokáig?
- Szorulásom volt, na. Miről maradtam le?
- Kb. mindenről. Megbeszéltük, hogy Agie itt marad. - magyarázta Teuk.
- Óó, értem. Az klasz. - mosolygott Yeye.
- Na, akkor lépjünk aludni. Kikészültem. - szólalt fel Heechul.
- Én is. Sziasztok. - mondta Wooki, majd elindult az ajtó felé.
- Jó éjt mindenkinek - szólt Teuk még mielőtt mindenki lelépett volna.
  Teuk elindult a szobánk felé, majd visszafordult.
- Te nem jössz? - kérdezett Teuk.
- De megyek. Csak még valamit meg kell néznem. - válaszoltam neki.
- Oké. De siess ... hulla vagyok.
- Sietek. 
  Teuk bement a szobába én pedig Agie szobája felé vettem az irányt. Óvatosan kinyitottam az ajtót, majd bekukucskáltam. Az ablakon keresztül beszűrődött a hold fénye, ezáltal láthattam az arcát. Olyan nyugodtnak tűnt. Beosontam a szobába és odaléptem az ágy mellé. Lehajoltam és megpusziltam a homlokát.
- Jó éjt - suttogtam, majd csendben kisurrantam a szobából. ~Holnap találkozunk.